Volt még egy egész napunk ismerkedni Hoi Annal.
A Thu Bon partján fekvő város az útikönyvek szerint Vietnám leghangulatosabb és legélvezetesebb városa.
A 19. század végéig DK-Ázsia egyik legnagyobb kikötője volt, a nyugati kereskedők Faifoo néven ismerték. Aztán a Thu Bon folyó, amely összekötötte a tengerrel, eliszaposodott, és kikötői szerepét a közeli Danang vette át. A franciák alatt azonban továbbra is fontos adminisztratív központként működött. A város minden látnivalója az egykori japán és kínai kereskedők nyomait mutatja. Hajóikat a tavaszi (északi) monszun lefújta ide, majd a nyári (déli) monszunnal visszafújatták magukat.
Idővel hátrahagytak a köztes időre árusokat, akik felépítették házaikat és templomaikat. Főleg ezek ma a látnivalók.
 |
| Ilyen hajókkal jöttek a kínai kereskedők |
A város jelképe a 16. században épült fedett japán híd:
 |
| Japanese bridge |
A hidat a város nyugati felén lakó japán kereskedők építették, hogy közvetlen összeköttetésben legyenek a keleti oldalon lakó kínai kereskedőkkel.
Az óváros (Old Town) szintén a világörökség része, nem is lehet csak úgy bemenni, belépőt kell váltani. Igaz, ezzel 5 nevezetesség (a kb. 20-ból) ingyen megtekinthető. A belső részről természetesen ki vannak tiltva az autók és helyenként a motorok is.
Mi is itt múlattuk az időt esténként:
 |
| Innen szemlélődtünk... |
De nem hagytuk ki a kötelező látnivalókat sem: lakóházak és a különböző kínai tartományokból érkező kereskedők közösségi házai (pl. fucsieni, hainani, chaozhui, kantoni és a mindenkit egybegyűjtő összközösségi :) Ezek egy része ma már inkább templomként működik:
 |
| A hainaniakét 108 lemészárolt kereskedő emlékének szentelték |
 |
| lakóház |
 |
| áldozat az isteneknek |
A konfucianizmus, taoizmus, univerzalizmus és buddhizmus különös keveréke jellemzi a kínaiak vallását. Szerintem ők sem tudják egyértelműen besorolni a saját hitüket... Szinte minden templomban láthatók mindegyikre jellemző jegyek.
Az egyik templomban Krisztián megtalálta a 10 évvel ezelőtt itt hagyott kiskutyáját Pin Chi-t:
 |
| Mindketten örültek a viszontlátásnak! |
És végül essen szó két helyi ételkülönlegességről: a cao lau egy japán stílusú tésztás leves, telerakva babcsírával, friss zöld fűszernövényekkel és a tetején sertéssült szeletekkel. Az eredetit a helyi Ba Le kút vizéből főzik. El is mentünk megtekinteni a kutat, ami itt van az Óvárosban. Aztán a megtekintés után reméltük, hogy nem annak a vizéből készül majd a levesünk...
A másik helyi specialitás a White rose (bahn vac), rizstésztába csomagolt rákocska, sült hagymával és édesített chilis halszósszal szervírozva.
És ők így néztek ki:
 |
| White rose és cao lau |
Egyéb érdekesség:
Hoi An-t a szabók városának is nevezik. Becslések szerint 300-500 szabóság működik itt, szinte minden második üzletben lehet ruhát rendelni. A helyi szabók a másolás mesterei: kép alapján szinte bármit lekoppintanak méretre 2-3 nap alatt.
 |
| Ide egy szaxofonozó mikulás csalogatja a vevőket |
Ezen kívül elég sok bolt kínál bőrtáskákat és cipőket is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése