Amikor megérkeztünk, rövid séta után már feltűnt, hogy ide bizony nem minket vártak, nem mi vagyunk a célközönség...
A turista itt vagy orosz vagy kínai. És erre emlékeztetnek is minket az orosz feliratok:
Az utazási irodák nagy része szintén orosz turistákkal foglalkozik, Szergejek és Irinák ülnek benne, nem beszélnek angolul és minden oroszul van kiírva. Alig találtunk vietnámi irodát, ahol buszjegyet vehettünk Saigonba.
Vannak olyan éttermek, ahol az étlap csak kínai és orosz nyelvű. Hát mi ezekkel nem tudtunk mit kezdeni...
A mi szállodánkban a vendégek 80%-a kínai, és velük bizony nem könnyű az élet. Iszonyú hangosak, reggel 5-6-tól már vidáman üvöltöznek a folyosón, csapkodják az ajtókat, és mennek randalírozni az étterembe, ahol már minden elő van készítve a reggelihez. Az ottani viselkedés megér egy pszichológiai és szociológiai tanulmányt... Mi egy idő után azt tapasztaltuk, hogy 9-10 óra felé már elszállingóznak a kínaiak és már csak hozzánk hasonló riadt és megdöbbent farangok szemezgetnek a maradékból. Kicsit vigasztal, hogy a személyzet szemmel láthatóan szimpatizál velünk, és tényleg mindent megtesznek, hogy mi is elégedettek legyünk a reggelivel.
És hogy mit lehet itt shopni? Hát ezt:
Ha valaha vágytam volna krokodilbőr táskára, cipőre, pénztárcára etc., akkor itt biztos találnék kedvemre valót! Óriási választékban kínálják a boltok ezeket (persze jó borsos áron). Hát, ízlés dolga...
Van amelyiknek tetszik a szerep és így mókázik:
De a végén úgyis így végzi:
Jó étvágyat kívánok!
